Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Kopp kopp kopp, kopogtatFöldet nappá foltozza.Miért van ekkora csend? Holtodiglan maradjNémaságba varrva!Várd a halált, hogy letedd! Oké, hazudhattam.Vajon változtatna?Mindig csak csendben felejts! Várj meg!-csak viccelek.Nézz hátra!Nem mered?Vagy csak köszönjek neked? Mond csak, hiányoztam?Elbújsz világosban,vagy behunyjam a szemem? ... Tovább »

Hidegen csorgott alá a vér,Hidegen futott, s terjedt szét,Hideg, s meleg borzongott, járt,Hidegen kelt fel, hidegen háltHidegen nézett a szemekbe aznap,Hideg kőfalát hidegen rakta,Hideg mosolyát felküldte az égre,Jéghideg lelkét szerteszét tépte.Szárnyra kapott és hazarepült a hideg felhők romján,Hidegen nézett szét jéggé dermedt trónján. ... Tovább »

“X” ember megszületik, tanul, munkába áll.Mindennap ugyanakkor megy haza,Nézi a tévét, mely síkit; “Gyerünk csinálj már valamit, indíts!”Minden reggel üresen kel fel és üresen nyit be az ajtón,Ugyanakkor, ugyanúgy.Köszön a feleségének, vacsoráznak.Este a függöny mögé bújik, mely síkit;“Gyerünk, csinálj már valamit, indíts!”“X” ember, ha nevet a szája elé kapja a kezét,Tejjel issza a kávét,És kétszer meggondolja… Tovább »

Sajnos nem jó hírekkel érkeztem, kapitány-Zajos szélben így kiált a matróz és csak vár,Eltelik egy kis idő, a válasz eltévedt,Remélem érted, hogy a csak félelem késtett.Elszaladt egy pár év, már rég tudnod kéne,Talán most tettem pontot a tündérmesémre?Lehetek most bátor, lehetek most is gyáva,Elküldve, lezárva.Kedves M.! Mégsem érted?     Dobd el és menj… nagyon szépen… Tovább »

Végtelen mezőnek végtelen végén,De még annak is a legeslegszélén,Szürke könnyektől áztatott, zöld fűben,Önmagát sirató, dühös esőben,Ki az eget marcangolja, zilálja,A szél süvölti: Vége a világnak!Mintha a magasságból véreső hullana,Mintha  önmagát fogná, kés alá ugrana,Mintha a halál dalát örvendezve fújná,Miközben fagyott szívét darabokra zúzná.Bárcsak ne keserűség hullana az égből,Bárcsak látnék valamit a fekete fénytől,Bárcsak nem érezném… Tovább »

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt. Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt.  Nem, nem… Tovább »

Hideg szél söpört végig a fákon,Fehér virág ingadozott egy elszáradt ágon,Odakint a hold a ködbe öltözött, Szívem a pokol tüzébe költözött. Csak ülök a sötétben, nézem az arcod,Nézem, ahogy kezem ujjaid közt tartod.Lehunyod a szemed, hajad előrehull,Megnézném, mit hoz a jövő, s rejtett a múlt,Hirtelen felnézel, szemed mint a smaragd,Csak én érzed, hogy ez a pillanat… Tovább »

Leszállt a z éj, köd borított mindent,Egy csillag se ragyogott a fekete égen,Egy fiú állt a kihalt erdő mellett,Örült és valahogy…. sírnia kellett.“Jöjj közelebb édes itt nem vár a való,Itt a gúny is kedves a félelem nem maró”“Ha halakat látsz repülni az égen,S elnyelt az ég tengerének mélye,Ha virágok nyílnak csipkés szikla csúcsán,Magad elé építetted… Tovább »

A szobában csak a tompa fény látszott,A tükörlapon némán, szomorúan játszott,A tükörrel szemben üldögélt egy kislány,Fél arcát eltakarta egy hatalmas virág,Nevető szája volt és búzakék szeme,Melyből egy bús, sűrű könnypatak eredt.“Üveglapnak túloldalán él az Üvegherceg,Át akarok menni oda, hogy feleségül vegyen.”Tenyerét az üveglapra tette, szeme csillogott:“Odaát szebben ragyognak a csillagok.”Másnap elterjedt a szörnyű történet:A főúr… Tovább »