Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Végtelen mezőnek végtelen végén,De még annak is a legeslegszélén,Szürke könnyektől áztatott, zöld fűben,Önmagát sirató, dühös esőben,Ki az eget marcangolja, zilálja,A szél süvölti: Vége a világnak!Mintha a magasságból véreső hullana,Mintha  önmagát fogná, kés alá ugrana,Mintha a halál dalát örvendezve fújná,Miközben fagyott szívét darabokra zúzná.Bárcsak ne keserűség hullana az égből,Bárcsak látnék valamit a fekete fénytől,Bárcsak nem érezném… Tovább »

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt. Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt.  Nem, nem… Tovább »

Szeretlek.-mondta M.Szürrealista makett,A hazugságok könyve Csukva az asztalon,A hajnal maradjonAz éjszakához kötve. Ismered a kérdést? És a sztori végét?Dühös a remény földje. Forró eső esik.Sírok? Hagyjál, nem is!A madárhang fennakad. Tapsot édes életNárcisz énekének.A szemem süket marad. Hiányod ott fogott,Hiába foltozom,Úgy marad.... Tovább »

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága? A remény az, ami meghal utoljára.Az a baj, ha újra rám írnál, mint régen,A válaszadáson nem gondolkoznék elDe ahogy ülök itt magamba zárva,Suttogok a csendnek magamra várva,Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtadSzívem a kétségek tengerébe dobtad.Mondanám, hogy várj már M., az egész hazugság? Felnéz és bedobja az aduászt.Várj… Tovább »