Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Ferde este, dohányfüst és motorzaj,Kába szellő. Hideg van. Nem hallod? Majd!De sajnos nem emlékszem. Te vagy az M.?Miért állsz még itt és fogod a kezem? Részeg? Én? Istenem, fogd már be!Hazudsz!És az eszem? Elköltözött és aludt.Elszaladt az idő..Hupsz itt a hajnal.Akadozó lábak..jé egy őrangyal!Unalomig ismételt kérdéseimHalkan kopognak suta lépéseikA legutolsó néhány száz méteren.Önző, akaratos, vágyó kérelem,(Látom… Tovább »

Hidegen csorgott alá a vér,Hidegen futott, s terjedt szét,Hideg, s meleg borzongott, járt,Hidegen kelt fel, hidegen háltHidegen nézett a szemekbe aznap,Hideg kőfalát hidegen rakta,Hideg mosolyát felküldte az égre,Jéghideg lelkét szerteszét tépte.Szárnyra kapott és hazarepült a hideg felhők romján,Hidegen nézett szét jéggé dermedt trónján. ... Tovább »

Sajnos nem jó hírekkel érkeztem, kapitány-Zajos szélben így kiált a matróz és csak vár,Eltelik egy kis idő, a válasz eltévedt,Remélem érted, hogy a csak félelem késtett.Elszaladt egy pár év, már rég tudnod kéne,Talán most tettem pontot a tündérmesémre?Lehetek most bátor, lehetek most is gyáva,Elküldve, lezárva.Kedves M.! Mégsem érted?     Dobd el és menj… nagyon szépen… Tovább »

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt. Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt.  Nem, nem… Tovább »

Hideg kőpadlón a Magány kuporog,Üres szívében a Semmi mocorog,Panaszos kiáltás hallik a térben,Eltorzult hangon könyörög az égnek,Szellő zörgeti a törött ablak rácsát,S, azt suttogja: Hát nem magányra vágytál?A párkányon csak szilánkok maradnak,A fenyőn ülő varjú is elhallgat,Sűrű, mély csend borul rá a Magányra,S vár, míg egy másik magány megtalálja… Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/... Tovább »

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága? A remény az, ami meghal utoljára.Az a baj, ha újra rám írnál, mint régen,A válaszadáson nem gondolkoznék elDe ahogy ülök itt magamba zárva,Suttogok a csendnek magamra várva,Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtadSzívem a kétségek tengerébe dobtad.Mondanám, hogy várj már M., az egész hazugság? Felnéz és bedobja az aduászt.Várj… Tovább »