Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Az örökkévalóság teóriája

Hideg szél söpört végig a fákon,Fehér virág ingadozott egy elszáradt ágon,Odakint a hold a ködbe öltözött, Szívem a pokol tüzébe költözött. Csak ülök a sötétben, nézem az arcod,Nézem, ahogy kezem ujjaid közt tartod.Lehunyod a szemed, hajad előrehull,Megnézném, mit hoz a jövő, s rejtett a múlt,Hirtelen felnézel, szemed mint a smaragd,Csak én érzed, hogy ez a pillanat… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!