Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Kopp kopp kopp, kopogtatFöldet nappá foltozza.Miért van ekkora csend? Holtodiglan maradjNémaságba varrva!Várd a halált, hogy letedd! Oké, hazudhattam.Vajon változtatna?Mindig csak csendben felejts! Várj meg!-csak viccelek.Nézz hátra!Nem mered?Vagy csak köszönjek neked? Mond csak, hiányoztam?Elbújsz világosban,vagy behunyjam a szemem? ... Tovább »

Ferde este, dohányfüst és motorzaj,Kába szellő. Hideg van. Nem hallod? Majd!De sajnos nem emlékszem. Te vagy az M.?Miért állsz még itt és fogod a kezem? Részeg? Én? Istenem, fogd már be!Hazudsz!És az eszem? Elköltözött és aludt.Elszaladt az idő..Hupsz itt a hajnal.Akadozó lábak..jé egy őrangyal!Unalomig ismételt kérdéseimHalkan kopognak suta lépéseikA legutolsó néhány száz méteren.Önző, akaratos, vágyó kérelem,(Látom… Tovább »

Sajnos nem jó hírekkel érkeztem, kapitány-Zajos szélben így kiált a matróz és csak vár,Eltelik egy kis idő, a válasz eltévedt,Remélem érted, hogy a csak félelem késtett.Elszaladt egy pár év, már rég tudnod kéne,Talán most tettem pontot a tündérmesémre?Lehetek most bátor, lehetek most is gyáva,Elküldve, lezárva.Kedves M.! Mégsem érted?     Dobd el és menj… nagyon szépen… Tovább »

Végtelen mezőnek végtelen végén,De még annak is a legeslegszélén,Szürke könnyektől áztatott, zöld fűben,Önmagát sirató, dühös esőben,Ki az eget marcangolja, zilálja,A szél süvölti: Vége a világnak!Mintha a magasságból véreső hullana,Mintha  önmagát fogná, kés alá ugrana,Mintha a halál dalát örvendezve fújná,Miközben fagyott szívét darabokra zúzná.Bárcsak ne keserűség hullana az égből,Bárcsak látnék valamit a fekete fénytől,Bárcsak nem érezném… Tovább »

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt. Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt.  Nem, nem… Tovább »

Szeretlek.-mondta M.Szürrealista makett,A hazugságok könyve Csukva az asztalon,A hajnal maradjonAz éjszakához kötve. Ismered a kérdést? És a sztori végét?Dühös a remény földje. Forró eső esik.Sírok? Hagyjál, nem is!A madárhang fennakad. Tapsot édes életNárcisz énekének.A szemem süket marad. Hiányod ott fogott,Hiába foltozom,Úgy marad.... Tovább »

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága? A remény az, ami meghal utoljára.Az a baj, ha újra rám írnál, mint régen,A válaszadáson nem gondolkoznék elDe ahogy ülök itt magamba zárva,Suttogok a csendnek magamra várva,Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtadSzívem a kétségek tengerébe dobtad.Mondanám, hogy várj már M., az egész hazugság? Felnéz és bedobja az aduászt.Várj… Tovább »