Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága? A remény az, ami meghal utoljára.Az a baj, ha újra rám írnál, mint régen,A válaszadáson nem gondolkoznék elDe ahogy ülök itt magamba zárva,Suttogok a csendnek magamra várva,Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtadSzívem a kétségek tengerébe dobtad.Mondanám, hogy várj már M., az egész hazugság? Felnéz és bedobja az aduászt.Várj… Tovább »

Leszállt a z éj, köd borított mindent,Egy csillag se ragyogott a fekete égen,Egy fiú állt a kihalt erdő mellett,Örült és valahogy…. sírnia kellett.“Jöjj közelebb édes itt nem vár a való,Itt a gúny is kedves a félelem nem maró”“Ha halakat látsz repülni az égen,S elnyelt az ég tengerének mélye,Ha virágok nyílnak csipkés szikla csúcsán,Magad elé építetted… Tovább »

A szobában csak a tompa fény látszott,A tükörlapon némán, szomorúan játszott,A tükörrel szemben üldögélt egy kislány,Fél arcát eltakarta egy hatalmas virág,Nevető szája volt és búzakék szeme,Melyből egy bús, sűrű könnypatak eredt.“Üveglapnak túloldalán él az Üvegherceg,Át akarok menni oda, hogy feleségül vegyen.”Tenyerét az üveglapra tette, szeme csillogott:“Odaát szebben ragyognak a csillagok.”Másnap elterjedt a szörnyű történet:A főúr… Tovább »