Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Kopp kopp kopp, kopogtatFöldet nappá foltozza.Miért van ekkora csend? Holtodiglan maradjNémaságba varrva!Várd a halált, hogy letedd! Oké, hazudhattam.Vajon változtatna?Mindig csak csendben felejts! Várj meg!-csak viccelek.Nézz hátra!Nem mered?Vagy csak köszönjek neked? Mond csak, hiányoztam?Elbújsz világosban,vagy behunyjam a szemem? ... Tovább »

Ferde este, dohányfüst és motorzaj,Kába szellő. Hideg van. Nem hallod? Majd!De sajnos nem emlékszem. Te vagy az M.?Miért állsz még itt és fogod a kezem? Részeg? Én? Istenem, fogd már be!Hazudsz!És az eszem? Elköltözött és aludt.Elszaladt az idő..Hupsz itt a hajnal.Akadozó lábak..jé egy őrangyal!Unalomig ismételt kérdéseimHalkan kopognak suta lépéseikA legutolsó néhány száz méteren.Önző, akaratos, vágyó kérelem,(Látom… Tovább »

Hidegen csorgott alá a vér,Hidegen futott, s terjedt szét,Hideg, s meleg borzongott, járt,Hidegen kelt fel, hidegen háltHidegen nézett a szemekbe aznap,Hideg kőfalát hidegen rakta,Hideg mosolyát felküldte az égre,Jéghideg lelkét szerteszét tépte.Szárnyra kapott és hazarepült a hideg felhők romján,Hidegen nézett szét jéggé dermedt trónján. ... Tovább »

“X” ember megszületik, tanul, munkába áll.Mindennap ugyanakkor megy haza,Nézi a tévét, mely síkit; “Gyerünk csinálj már valamit, indíts!”Minden reggel üresen kel fel és üresen nyit be az ajtón,Ugyanakkor, ugyanúgy.Köszön a feleségének, vacsoráznak.Este a függöny mögé bújik, mely síkit;“Gyerünk, csinálj már valamit, indíts!”“X” ember, ha nevet a szája elé kapja a kezét,Tejjel issza a kávét,És kétszer meggondolja… Tovább »

Sajnos nem jó hírekkel érkeztem, kapitány-Zajos szélben így kiált a matróz és csak vár,Eltelik egy kis idő, a válasz eltévedt,Remélem érted, hogy a csak félelem késtett.Elszaladt egy pár év, már rég tudnod kéne,Talán most tettem pontot a tündérmesémre?Lehetek most bátor, lehetek most is gyáva,Elküldve, lezárva.Kedves M.! Mégsem érted?     Dobd el és menj… nagyon szépen… Tovább »

Végtelen mezőnek végtelen végén,De még annak is a legeslegszélén,Szürke könnyektől áztatott, zöld fűben,Önmagát sirató, dühös esőben,Ki az eget marcangolja, zilálja,A szél süvölti: Vége a világnak!Mintha a magasságból véreső hullana,Mintha  önmagát fogná, kés alá ugrana,Mintha a halál dalát örvendezve fújná,Miközben fagyott szívét darabokra zúzná.Bárcsak ne keserűség hullana az égből,Bárcsak látnék valamit a fekete fénytől,Bárcsak nem érezném… Tovább »

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt. Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt.  Nem, nem… Tovább »

Hideg kőpadlón a Magány kuporog,Üres szívében a Semmi mocorog,Panaszos kiáltás hallik a térben,Eltorzult hangon könyörög az égnek,Szellő zörgeti a törött ablak rácsát,S, azt suttogja: Hát nem magányra vágytál?A párkányon csak szilánkok maradnak,A fenyőn ülő varjú is elhallgat,Sűrű, mély csend borul rá a Magányra,S vár, míg egy másik magány megtalálja… Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/... Tovább »

Hideg szél söpört végig a fákon,Fehér virág ingadozott egy elszáradt ágon,Odakint a hold a ködbe öltözött, Szívem a pokol tüzébe költözött. Csak ülök a sötétben, nézem az arcod,Nézem, ahogy kezem ujjaid közt tartod.Lehunyod a szemed, hajad előrehull,Megnézném, mit hoz a jövő, s rejtett a múlt,Hirtelen felnézel, szemed mint a smaragd,Csak én érzed, hogy ez a pillanat… Tovább »

Szeretlek.-mondta M.Szürrealista makett,A hazugságok könyve Csukva az asztalon,A hajnal maradjonAz éjszakához kötve. Ismered a kérdést? És a sztori végét?Dühös a remény földje. Forró eső esik.Sírok? Hagyjál, nem is!A madárhang fennakad. Tapsot édes életNárcisz énekének.A szemem süket marad. Hiányod ott fogott,Hiába foltozom,Úgy marad.... Tovább »