Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. ) Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké. Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós) Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.) Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt. Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt.  Nem, nem… Tovább »

Hideg kőpadlón a Magány kuporog,Üres szívében a Semmi mocorog,Panaszos kiáltás hallik a térben,Eltorzult hangon könyörög az égnek,Szellő zörgeti a törött ablak rácsát,S, azt suttogja: Hát nem magányra vágytál?A párkányon csak szilánkok maradnak,A fenyőn ülő varjú is elhallgat,Sűrű, mély csend borul rá a Magányra,S vár, míg egy másik magány megtalálja… Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/... Tovább »

Hideg szél söpört végig a fákon,Fehér virág ingadozott egy elszáradt ágon,Odakint a hold a ködbe öltözött, Szívem a pokol tüzébe költözött. Csak ülök a sötétben, nézem az arcod,Nézem, ahogy kezem ujjaid közt tartod.Lehunyod a szemed, hajad előrehull,Megnézném, mit hoz a jövő, s rejtett a múlt,Hirtelen felnézel, szemed mint a smaragd,Csak én érzed, hogy ez a pillanat… Tovább »

Szeretlek.-mondta M.Szürrealista makett,A hazugságok könyve Csukva az asztalon,A hajnal maradjonAz éjszakához kötve. Ismered a kérdést? És a sztori végét?Dühös a remény földje. Forró eső esik.Sírok? Hagyjál, nem is!A madárhang fennakad. Tapsot édes életNárcisz énekének.A szemem süket marad. Hiányod ott fogott,Hiába foltozom,Úgy marad.... Tovább »

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága? A remény az, ami meghal utoljára.Az a baj, ha újra rám írnál, mint régen,A válaszadáson nem gondolkoznék elDe ahogy ülök itt magamba zárva,Suttogok a csendnek magamra várva,Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtadSzívem a kétségek tengerébe dobtad.Mondanám, hogy várj már M., az egész hazugság? Felnéz és bedobja az aduászt.Várj… Tovább »

Leszállt a z éj, köd borított mindent,Egy csillag se ragyogott a fekete égen,Egy fiú állt a kihalt erdő mellett,Örült és valahogy…. sírnia kellett.“Jöjj közelebb édes itt nem vár a való,Itt a gúny is kedves a félelem nem maró”“Ha halakat látsz repülni az égen,S elnyelt az ég tengerének mélye,Ha virágok nyílnak csipkés szikla csúcsán,Magad elé építetted… Tovább »

A szobában csak a tompa fény látszott,A tükörlapon némán, szomorúan játszott,A tükörrel szemben üldögélt egy kislány,Fél arcát eltakarta egy hatalmas virág,Nevető szája volt és búzakék szeme,Melyből egy bús, sűrű könnypatak eredt.“Üveglapnak túloldalán él az Üvegherceg,Át akarok menni oda, hogy feleségül vegyen.”Tenyerét az üveglapra tette, szeme csillogott:“Odaát szebben ragyognak a csillagok.”Másnap elterjedt a szörnyű történet:A főúr… Tovább »