Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Sziasztok! 

Itt a szilveszter! Jöhetnek az új év új én típusú posztok! Készen àlltok? Facebookra bejelentkezés! Vigyàzz kész mehet! 

Nem, csak viccelek. 😀 Én HISZEK a vàltozàsban. De csak abban a fajtàban, amit tényleg tiszta szívbôl szeretnénk. A sajàt történetem, ahogy màr koràbban említettem, 2016. januàr elsején kezdôdött, amikor is eldöntöttem, hogy le fogok fogyni. Ez sikerült is, most kb. 20 kilóval vagyok könnyebb mint tavaly ilyenkor. Ezzel a vàltozàssal meghalt az a részem, aki nem tudott hinni abban, hogy meg tudom csinàlni. Értem én! Most nem az érdekel titeket, hogy jelen idôben mi van velem, meg hàny kiló vagyok, meg ki halt meg, a hangsúly a HOGYAN kérdésen van. Hàt legyen☺.

Mivel a kezdetekhez mindenképp akarat kell, ezért nem àrt némi motivàció gyûjteni. Ez könnyebb, mint hinnénk. Bele kell élnünk magunkat abba a szerepbe, hogy màris tök jól meg az edzés, és semmilyen gyorskaja nem képes minket megkísérteni. Kövess be Instagrammon néhàny motivàló oldalt\ személyt, nézegess ilyesmit Tumblr-ön, Pinterest-en. Tegyél ki motivàló képeket a szobàdba, vegyél néhàny ruhàt, vagy tàrgyat az edzéshez( ha nincsenek) . Fontos, hogy miközben ezt teszed ne azt mondogasd magadban, hogy jaj de szép az illetô, aki a képen van én meg milyen kövér vagyok, sose leszek ilyen, nekem erre nincs idôm, ez alkat kérdése, stb. MERT EZZEL arra vezeted rà magad, hogy te olyan vagy amilyen és így is maradsz. Kész, pont beskatulyàztad sajàt magadat. Ne azt gondold tehàt, ha a tükör elé àllsz, hogy “igen, le kéne dobnom 10 kilót” hanem azt, hogy milyen sikeres is az edzés\ diéta, amit csinàlsz. ☺ Nekem ez nagyon sokat segített. 

A màsodik hozzàvaló a kezdetekhez a tudatossàg. Gondolkodj minden étkezés elôtt, az ételt gondosan készítsd el, gondold végig, hogy minden megfelel-e az új célodnak, maradj megfontolt, minden falatot alaposan ràgj meg. És SOHA ne mond, hogy majd holnap újrakezdem, ma màr úgyis mindegy, nemsokàra megint elkezdem, tiszta lappal indulok legközelebb. Ha ettél valamit, amit nem kellett volna inkàbb arra gondolj, hogy mit tehetnél, ami a pozítívabb irànyba döntené a mérleget az adott napon. 

Nagyon fontos, hogy teremts idôt az edzésre, valamint a fôzésre, étkezésre. Csinàlj egy naptàrat, órarendet vagy tàblàzatot, ahol elôre eltervezheted, hogy mikor szakítasz idôt ezekre a tevékenységekre. Fontos, hogy legyél reàlis, inkàbb szànj rà több idôt, tudva, hogy kezdetben sok nehézség adódhat. 

Tulajdonképpen ez lenne az, ami túllendített engem az elsô 2-3 héten. Ha sikerül és folyamatosan lelkesek maradtok kezdetben, akkor màr túl vagytok a nehezén. Ennyi idô utàn màr hiànyérzetetek tàmad, ha kimarad az edzés és nem kívànjàtok a cukros, zsíros kajàkat. Legalàbbis velem így történt, szóval megéri megpróbàlni. Sok sikert nektek! Én szurkolok! 😊

Sziasztok!

Azért vàlasztottam ezt a témàt, mert azt hiszem, mostanàban érdemes végiggondolnom, hogy mit is jelent szàmomra a sport, miben làtom az értelmét, mert egy kicsit mintha elkalandoztam volna az eredeti irànyvonaltól és elfelejtettem, hogy mi a lényeg.

 Fél éve annak, hogy atlétikàzom de màris azon aggodalmaskodom, hogy mennyi az idôeredményem, most miért nem úgy megy az edzés mint màskor, miért nem tudok jàrni többször, nem fogok fejlôdni és hasonlók. És közben elfelejtetem szeretni amit csinàlok. Pedig ez a lényeg. A lelkesedés, a motivàció, amit akkor éreztem, ha edzésrôl volt szó.

A történethez hozzàtartozik, hogy sportolni egy éve kezdtem el, 2016. januàr 1.-jén. Majdnem egy éve. Khm, igen újévi fogadalom volt, viszont azóta egyetlen napot sem hagytam ki. Sztereotípiàt döntöttem. 💪De szeretnék egy olyan bejegyzést is amiben elmesélem a sajàt történetemet és tanàcsokat adok, amik segíthetnek, ha ti is hasonlót terveztek. 

Kanyarodjuk vissza oda, hogy mit tanultam a sporttól.

• A sport volt az,ami ràvezetett engem arra, hogy hàlàt érezzek. Elôtte mindent pesszimistàn néztem, azt mondogattam, hogy velem csak rossz történik és soha-soha nem jutott eszembe, hogy mennyi mindenért tartozom köszönettel, mennyire szerencsés vagyok.
• Megszerettem magam. Boldogan tudok belenézni a tükörbe és jókedvem van. Elôtte nagyon utàltam ha egész alakos képet csinàlnak rólam, vagy példàul rettegve kerültem el a próbafülkék kivilàgított tükrét.
• Megmutatta, hogyan lépjek ki a komfortzónàmból. Igen, közvetett hatàsa volt, hogy sokkal bàtrabbà vàltam ,könnyebben baràtkozom, nem görcsölök. Önbizalmat adott. Megcsinàltam!-jut eszembe amikor rààllok a mérlegre. És màskor is erre gondolok: Ha azt meg tudtam csinàlni, akkor ezt miért nem? 
• Minden sokkal kisebb erôfeszítésbe kerül. Nyilvàn. Nem fàradok el könnyen. ☺
• Ràszoktatott, hogy megkeményebben küzdjek, ha elfàradtam.

Összességében megtanultam boldognak lenni. Ràjöttem, hogy a boldogsàg kulcsa itt van bennem és nem kell kifogàsokat keresnem, arra vonatkozóan, hogy miért nem vagyok az.