Emlékek gondolatokba foglalva ( és mellékelten ajánlva mélyen tisztelt M. úr figyelmébe)

Hiányzol gyakran, és mit tagadjuk drága? 
A remény az, ami meghal utoljára.
Az a baj, ha újra rám írnál, mint régen,
A válaszadáson nem gondolkoznék el
De ahogy ülök itt magamba zárva,
Suttogok a csendnek magamra várva,
Mondanám, hogy várj már M., régen nem ezt mondtad
Szívem a kétségek tengerébe dobtad.
Mondanám, hogy várj már M., az egész hazugság? 
Felnéz és bedobja az aduászt.
Várj már M., ha azt mondod vége,
Azt hiszed pontot tehetsz egy tündérmesére? 
Várj már M., ha azt mondod szeretsz,
Azt hiszed nem látom üres, fénytelen szemed? 
Várj már M., mond meg minek játszol? 
Elhittem, de csak mert igazinak látszott.
Most már tudom, hogy a tündérek is hazugságban élnek.
Elengedlek, menj, fuss.. csak ne nézz vissza kérlek…..