Gondolatok egy mekis pohár aljáról

Sziasztok, üdv az oldalamon! Először nem is akartam bemutatkozni, de aztán úgy döntöttem, hogy ez végzősoron elkerülhetetlen. 17 éves vagyok, a Balaton mellett élek, igazából az isten háta mögött, egy picike faluban ( úgyhogy van időm írni, bőven). Kezdetben ( nem tudom miről beszélek, hisz csak nemrég kezdtem a blogot) úgy gondoltam, hogy csak a verseimről, hogy szólni ez az egész, de meggondoltam magam. Ja igen, ez egy bemutatkozás, szóval visszatérnék magamra. Veszprémbe járok egy gimnáziumba ( és igen, minden reggel bebuszozok) angol tagozatra. Kezdetben nehezen ment a suli, angolból nagyon gyenge voltam, de mostanra már  belejöttem és megszerettem. Kaktuszokat gyűjtök és van 6 macskám. Nem, csak viccelek; 5 macskám van.:) Minden nap futni járok és épp most készülök egy félmaratonra( de ezt a dolgot talán egy másik bejegyzésben majd kifejtem) (ja és szurkoljatok, hogy túléljem). Különleges képességem, hogy fejből tudom a Harry Potter és Gyűrűk Ura filmek szövegét( néhol a könyvekét is). Köztudottan hipochonder vagyok (az viszont igaz, hogy e hitet vallók között egy orvos sincsen, apukám viszont hajlamos ezt hangoztatni nem csupán szűk családi körben, ami kínos kérdésekhez szokott vezetni). Zenei és filmtéren is mindenevő vagyok, attól függ, hogy mi tetszik, meg hogy épp megfelelő hangulatban talál-e az adott mű. Régen énektanárhoz jártam, de fél év után szembesülnöm kellett vele, hogy  az éneklést és ok-okozati összefüggésben a tanárt is utálom. Vagy fordítva. 
Rocksztár karrierem csúfos véget ért. Sajnos így már tényleg nem tudom mit kezdjek magammal. Nem, igazából sejtem, csak még nem vagyok biztos benne. ADDIG PSZT! Ennyi jut most eszembe csak, így kárpótlásul még egy képet is idebiggyesztek, melyen becses személyemet láthatjátok. 🙂 Szép napot nektek! 

Ferde este, dohányfüst és motorzaj,
Kába szellő. Hideg van. Nem hallod? Majd!
De sajnos nem emlékszem. Te vagy az M.?
Miért állsz még itt és fogod a kezem? 
Részeg? Én? Istenem, fogd már be!Hazudsz!
És az eszem? Elköltözött és aludt.
Elszaladt az idő..Hupsz itt a hajnal.
Akadozó lábak..jé egy őrangyal!
Unalomig ismételt kérdéseim
Halkan kopognak suta lépéseik
A legutolsó néhány száz méteren.
Önző, akaratos, vágyó kérelem,
(Látom messze a városi fényeket)
Melyet a remény angyalának nyújtok.
Az angyal egy szál cigarettát húzott
elő a zsebéből. Ideges volna?
Az összes bútort az ajtóhoz tolta
A válaszomat egy gyászmadár hozta.

Hidegen csorgott alá a vér,
Hidegen futott, s terjedt szét,
Hideg, s meleg borzongott, járt,
Hidegen kelt fel, hidegen hált
Hidegen nézett a szemekbe aznap,
Hideg kőfalát hidegen rakta,
Hideg mosolyát felküldte az égre,
Jéghideg lelkét szerteszét tépte.
Szárnyra kapott és hazarepült a hideg felhők romján,
Hidegen nézett szét jéggé dermedt trónján. 

“X” ember megszületik, tanul, munkába áll.
Mindennap ugyanakkor megy haza,
Nézi a tévét, mely síkit; 
“Gyerünk csinálj már valamit, indíts!”
Minden reggel üresen kel fel és üresen nyit be az ajtón,
Ugyanakkor, ugyanúgy.
Köszön a feleségének, vacsoráznak.
Este a függöny mögé bújik, mely síkit;
“Gyerünk, csinálj már valamit, indíts!”
“X” ember, ha nevet a szája elé kapja a kezét,
Tejjel issza a kávét,
És kétszer meggondolja az életét, mielőtt megszólalna. 
Aztán “X” ember megöregszik,
Otthon üldögél,
Mindenkinek az esküvői fotóit mutogatja,
A múltban sétál…és fél.
Este elbújik, hogy ne hallja a csendet, mely síkit; 
“Gyerünk, csinálj már valamit, indíts!
Aztán “X” ember megbetegszik…elmegy a kórházba párszor és meghal.
“X” ember temetésén mindenki sír és fogadkozik, hogy sosem felejti el…
Pár év múlva, meg már csak a száraz virág és a por emlékszik a fogadalmakra.

Nem tudod ki volt “X”, mikor élt és hol,
Csak annyit, hogy az már elég régen volt,
De mikor emléke veled szembe áll,
Őbenne minden ember önmagára talál.

Sajnos nem jó hírekkel érkeztem, kapitány-
Zajos szélben így kiált a matróz és csak vár,
Eltelik egy kis idő, a válasz eltévedt,
Remélem érted, hogy a csak félelem késtett.
Elszaladt egy pár év, már rég tudnod kéne,
Talán most tettem pontot a tündérmesémre?
Lehetek most bátor, lehetek most is gyáva,
Elküldve, lezárva.
Kedves M.! Mégsem érted?
     Dobd el és menj… nagyon szépen kérlek. 

Végtelen mezőnek végtelen végén,
De még annak is a legeslegszélén,
Szürke könnyektől áztatott, zöld fűben,
Önmagát sirató, dühös esőben,
Ki az eget marcangolja, zilálja,
A szél süvölti: Vége a világnak!
Mintha a magasságból véreső hullana,
Mintha  önmagát fogná, kés alá ugrana,
Mintha a halál dalát örvendezve fújná,
Miközben fagyott szívét darabokra zúzná.
Bárcsak ne keserűség hullana az égből,
Bárcsak látnék valamit a fekete fénytől,
Bárcsak nem érezném folytonosan a semmit,
Bárcsak láb nélkül is tudnék  még tovább menni!
Állj meg egy pillanatra, nézz vissza az útra!
A bús szél a leveleket szerteszét fújja.
Bárcsak emlékeznék milyen is volt a régen,
Bár látnék csillagokat a fekete égen,
Bár ne hallanám folyton e törékeny zenét,
Bárcsak ne érezném a végzet rideg kezét.
Hallod édes, mit kérnek a száraz levelek?
Miért fogja meg a végzet  halott kezemet?

Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/newscbm_699550/10/

Szia. Nahát. De jó, hogy találkozunk. ( Csitt. Hazudós. )
Milyen régen láttalak. Mi újság veled? Persze minden oké.
Naná. ( Csitt. Hazudós. ) Jól vagy? Aha én is. ( Csitt. Hazudós)
Nagyon szép lány. Aha ismerem. Persze jóban vagyunk. ( Csitt. Hazudós.)
Néma összeomlás. Csitt. Halkan. Szilánkok omlanak. Csitt.
Üvegszív-darabok csörömpölése. Csitt. 

Nem, nem minden rendben. Tényleg. ( Hazudós)
Persze szívesen . Hogy őt is hoznád? (Néma összeomlás . Csitt) 

Aha, csak holnap nem jó. ( Hazudós)
Nem, nem tudom lemondani. ( Hazudós)
Persze, biztos összefutunk. ( Néma összeomlás. Csitt. ) 

Szia . ( Hazug mosoly , intés, összetört szív, csitt. Hazudós) 

Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/

Hideg kőpadlón a Magány kuporog,
Üres szívében a Semmi mocorog,
Panaszos kiáltás hallik a térben,
Eltorzult hangon könyörög az égnek,
Szellő zörgeti a törött ablak rácsát,
S, azt suttogja: Hát nem magányra vágytál?
A párkányon csak szilánkok maradnak,
A fenyőn ülő varjú is elhallgat,
Sűrű, mély csend borul rá a Magányra,
S vár, míg egy másik magány megtalálja…

Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/

Hideg szél söpört végig a fákon,
Fehér virág ingadozott egy elszáradt ágon,
Odakint a hold a ködbe öltözött, 
Szívem a pokol tüzébe költözött.

Csak ülök a sötétben, nézem az arcod,
Nézem, ahogy kezem ujjaid közt tartod.
Lehunyod a szemed, hajad előrehull,
Megnézném, mit hoz a jövő, s rejtett a múlt,
Hirtelen felnézel, szemed mint a smaragd,
Csak én érzed, hogy ez a pillanat végtelen marad?

Csak ülök a fényben, nézem az arcod
Hallgatom gondtalan, nevető hangod,
A padlón egy rózsás fénysugár szalad,
Érzem, hogy a pillanat végtelen marad.

Csak ülök a csendben, nézem az arcod,
Nézem a lassan lemenő napot,
Hirtelen egy csókot lehelsz a számra,
Bárcsak az idő itt és most megállna.

Itt állok melletted, nézed az arcom,
Azt hiszem itt a vége, megvívtam a harcom.
Odahúz magához ölelő karja,
Smaragd szeme a végtelen ígéretét adja.

Olvass tovább: http://cilinderes.webnode.hu/blog/

Szeretlek.-mondta M.
Szürrealista makett,
A hazugságok könyve

Csukva az asztalon,
A hajnal maradjon
Az éjszakához kötve.

Ismered a kérdést? 
És a sztori végét?
Dühös a remény földje.

Forró eső esik.
Sírok? Hagyjál, nem is!
A madárhang fennakad.

Tapsot édes élet
Nárcisz énekének.
A szemem süket marad.

Hiányod ott fogott,
Hiába foltozom,
Úgy marad.